Tőke vagy hitel? Ki menti meg a kisvállalkozásokat?

A magyar kisvállalkozások – akik nem mellesleg a foglalkoztatás kétharmadát adják – most éppen azon agyalnak, hogy miből fizetik ki az alkalmazottakat. A legtöbb már csak az a rezsiért dolgozik, hogy legalább azzal csökkentse a veszteségeit és reméli, hogy a hitel moratórium még jó sokáig tart, mert addig talán nem hal éhen.

Eddig ugyanis a hiteltörlesztés volt a legnagyobb kiadásuk, nyakig el vannak adósodva.

Ők most sorra azt kérdezik, hogy akkor az NHP Hajrá fogja őket megmenteni?

NEEEM.

Mert „nagyon úgy tűnik, hogy soha nem volt még ilyen kedvező a program a cégeknek, már csak a bankok hitelbírálatán múlik, kik fogják tudni felvenni a válságos időszakban”. (https://www.portfolio.hu/bank/20200407/vallalkozasok-figyelem-soha-nem-latott-feltetelekkel-indul-az-uj-novekedesi-hitelprogram-424776)

A Nemzeti Bank ezzel ügyesen áttolta a feladatot és a felelősséget a bankokra.

Adott ugyan hozzá 4% kamattámogatást, de a bankok kockázatviselési hajlandóságán ez nem fog sokat lendíteni.  

Mert mit lát a bank? Egy összedőlő gazdaságot (világot), kisvállalkozások 2018-as mérlegét, amiben a saját tőkét, sok esetben az éves árbevételt is meghaladó mértékű hitel van.

Nem látja mi történt a vállalkozásokkal 2019-ben, és főleg most márciusban, hogy a mostani helyzet milyen hosszútávú hatással lesz rájuk, a piacaikra és vannak-e még egyáltalán alkalmazottaik, akik tudnak termelni...

És még ha a bankok csukott szemmel alá is írják a hitelszerződéseket, a plusz törlesztést miből fogja kitermelni a kisvállalkozások?

Ha a pénzt nem hitelként, hanem tőkeként kapnák a kisvállalkozások, ugyanúgy hosszútávú forráshoz jutnának a termelés átszervezésére, de nem nőne a kötelezettség állományuk, vagyis egy év múlva sem fulladnának bele a törlesztésbe, lenne esélyük talpra állni.

Egy ilyen tőkeprogram beindítására volt már korábban kísérlet: https://www.palyazat.gov.hu/ginop-863-a-17-nemzeti-tkealap-1#

Abban 10-500 millió forint tőke befektetése fejében az alapkezelő kisebbségi részesedést szerzett volna a vállalkozásokban. Az 5-7 éves befektetések időszak végén pedig úgy szállt volna ki, hogy az üzletrészt a vállalkozás, annak alapítói vagy a menedzsment vásárolhatta volna ki.

Miből? A közösen kialakított üzleti terv szerint bővülő termelés eredményéből és ha kell, hitelből. A megnövekedett saját tőkével sokkal könnyebben megkapott volna hitel a vállalkozás, a bővülő termelés pedig fedezetet nyújtott volna a törlesztésre is.

Lehet, hogy nem is kellett volna plusz hitel, mert a tőkeprogramban a befektetési időszak alatt befizetett plusz adókat és járulékokat az üzletrész visszavásárlására lehetett volna fordítani, vagyis „leírták volna a tartozásból”.

Abból, hogy megint hitellel akarunk mindent megoldani, az látszik, hogy a bankrendszeren kívül nem nagyon van pénz. A járulékok elengedésével még inkább csökken(t) a költségvetés mozgástere.

Szóval ne várjunk a támogatásokra, a kisvállalkozásoknak magukat kell megmenteni.

Dolgozni kell a túlélésért, az alkalmazottak megélhetéséért és a jövőbeli nyereségért.